Kulisszatitkok, szaftos pletykák Rólam!

Az edző a példakép, aki kint prédikál a tükör előtt és az összes gyakorlatot mosolyogva csinálja. A világért sem szeretném ezt a képet lerombolni, de velem sem volt ez mindig így. Pilates Másképp szülinapja alkalmából, tudj meg többet rólam!

Gyerekkoromban a játszótéren játszottam, fociztam a kölykökkel, meg bújócskáztam a lakótelepen, és bevallom becsengettem békés panellakókhoz, majd jól elszaladtam nagy izgalmak közepette. Ez volt a sportom Ezen kívül nem várt otthon ostor, nem kellett hajnalban az úszóedzések miatt korán kelnem, nem neveltek a sportra, nem ezért lettem edző. Aztán 12 évesen egy osztálytársammal elmentünk egy verseny aerobikra felkészítő csoportos edzésre. No, ez nyilván nem így történt, hogy 12 évesen autóba ültem és odamentem, majd a fizetésemből kifizettem, de az az igazság, hogy a motivációmra nem emlékszem. Talán az iskolában hallottam róla? Meglehet, a lényeg, hogy elkezdtem járni. Sajnos a lelkesedésem nem tartott sokáig, mert az ismeretlen gyerekek között, ismeretlen teljesítmények nyújtása nagyon nagy parával töltött el. És bizony emlékszem arra az érzésre, hogy én soha nem tudom megcsinálni az ülőtartást és béna kis gyenge csitri vagyok, és nyomába sem érek az akkor már kigyúrt kamaszlányoknak. Jellemző volt, hogy amint az élmények helyett gombócot gyűjtöttem a gyomromba, inkább abba hagytam a korábban életem céljának tűnő tevékenységeket. De annyira azért mégis megfogott az aerobik, hogy magamtól elkezdtem órákra járni. A pilates volt az egyik ilyen, amire hetente jártam, mai fejjel elég fura, hogy épp ezt a mozgásformát szerettem meg gyerekként, de azt hiszem a nyugalma fogott meg, a kiszámíthatóság és az, hogy főleg idősekkel jártam, így nem kellett a teljesítménykényszerrel megküzdenem. Vagy egyszerűen csak koravén majrés kölyök voltam.

A suliban röplabdáztam, még a sportiskolába is felvettek, amit a korábban említett „kis nyomi vagyok a nagy profik között” szorongás miatt megint csak abbahagytam. Hozzá kell tennem, hogy a gyerekek, kamaszok kegyetlenek egymással, nem túl toleránsak és kiélezett a versenyhelyzet. Mentségemre legyen mondva. Akkori önmagamnak a mai fejemmel mindenképp adnék egy taslit, vagy egy jó bögre kakaó mellett elbeszélgetnék vele, hogy egy kicsit legyen már kitartóbb. Tovább kísérleteztem: kipróbáltam a thai bokszot, ahol egyedüli lánykánt nem tudom, mit gondoltam, de nagyon komolyan harcias amazonnak éreztem magam legalább 5 alkalomig. Aztán kesztyűt kellett volna vásárolni az elszántság jeléül, de eddigre már elég lila volt a térdem és nem kértem belőle többet. Mindeközben nyomtam tovább az aerobikot, a különböző alakformáló órákat és bizony mindig egyedül maradtam, az eleinte lelkes barátnők mind kikoptak mellőlem. Diétába fogtam, mert egyik nap arra ébredtem, hogy húsosabb vagyok a kelleténél. A családom tagjait is befogtam a különböző őrültségeimbe. Azt, hogy a sport és a sportoktatás az életfeladatom, az is bizonyítja, hogy a családom nem volt sportos. Senki nem mondta, hogy csináljam, igazán követendő példa sem volt, sőt! Én buzdítottam őket, hogy térjünk át az egészségesebb táplálkozásra és kértem, hogy vigyenek-hozzanak a különböző tornaórákról.

A kudarcok, kihagyások ellenére kamaszként megfogalmaztam, hogy 24 éves koromban is szeretnék sportolni. Akkor ez 10 éves távlatban jövőbe tekintés volt és nem tudhattam biztosan, hogy így lesz-e. Próbáltam különböző sportokat, elvégeztem az aerobik edzőit. Közben volt, hogy eltunyultam, nem vettem komolyan, sokat buliztam, alkoholizáltunk, és túl sok volt az éjszakai gyros, és bizony akkor rám is felszaladtak a kilók, és egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömbe. Rapszodikus voltam, kiábrándult, lelkes, úttörő és forradalmár. Bár mindig éreztem, hogy a sportoktatás a mániám, de igazán elkötelezni magam nem tudtam, mert törtettem az egyetemen előre, hogy Nagy Karriert futhassak be, mint irodista, bruttó több százezres fizetéssel és sok-sok cafetériával. Mivel nekem nem ez az út lett elrendelve, nem is érhettem el ezt, amit meg kaptam belőle, borzasztó rossz érzéssel töltött el. És akkor adtam egy esélyt magamnak, és belefogtam a pilatesbe, kamaszkori szerelemsportomba és régi céljaimat eldobva, újakat kerestem. Így született a Pilates Másképp egy évvel ezelőtt.

Sokan támogattak, de vajon őszintén hittek benne? Utólag már nem ez a lényeg, mert a látszólagos támogatás és segít, előre visz, néha pont elég és többet ér, mint a lehúzás. Tényleg igaz, hogy valamit hittel csinálni, szívből, valami megmagyarázhatatlan bizonyosságtól hajtva sokkal kielégítőbb. Valahogy felülíródik a pénz iránti vágy, és többet kezd érni az emberi visszajelzés, és a tudat, hogy valamit adhatok, ami nem materiális, de mégis annál sokkal több. Persze ez az eszmei háttere, amúgy ugyanúgy, sőt különösen izzadságszagú a munka, tervezés és végrehajtás, izgulás és kicsi stressz, nyomulás és csalódás esetén újrakezdés.

Nem buzdíthatok mindenkit arra, hogy a sportban dolgozzon, de amit én, mint edző tapasztalok a vendégeim által, az azt mutatja, hogy a sport megváltoztatja az életet. Mondhatnám, hogy minden sport, de a pilates egy másfajta belső és külső tartást ad. A visszajelzések tőletek csodálatosak, külső és belső átalakulások, kitartás, lelkesedés, megnyugvás sugárzik belőletek.

Magamat hazudtolnám meg, ha azt mondanám, hogy kilengeni nem lehet, lógni tilos, csak a fitnesz, és légy egy aerobik robot, hisz én sem ezt képviselem. Azt veszem észre, hogy működik. Hisz ha lényegében szereted meg a mozgást és tapasztalod a pozitív hatását, akkor remélhetőleg egy életen át kitart. Fontos a belső elvárás, a külső elvárások mulandóak és piszok bosszantóak, hosszú távon nem lehet rájuk alapozni. De ha megvan az igényed, hogy fittebb, egészségesebb légy, akkor, még ha olykor „szabad napot” veszel is ki, nem hiszem, hogy attól kellene félni, hogy soha többé nem folytatod a sportolást.

Biztatok mindenkit, hogy sportoljunk együtt, és köszönöm, hogy bizalmat előlegeztetek nekem, hogy kitartóan jártok és szeretitek az órákat, hogy terjesztitek a jó tapasztalatokat! Minden csoportomat nagyon szeretem, és sokat tanulok tőletek, büszke vagyok minden egyes vendégemre, mert nagyon szép eredményeket értek el! Még remélem, jó pár évet együtt töltünk 🙂 És pontosan tudom, hogy egy-egy gyakorlat fáj és nehéz, bírom a szidást, átkokat, ez munkahelyi ártalom. Ne aggódjatok időnként levetetem magamról a rontást!