A sport, az egészségtudatos életmód gyönyörű dolgok és igen feltörekvőek, egyre népszerűbbek, külön iparág épül rájuk. Viszont kezdi elveszíteni a lényegét, azt hogy miért is vágunk bele, miért is akarunk sportosabbak, egészségesebbek lenni. A jó példák, akik előttünk járnak és mutatják az utat, nekem már-már inkább ijesztő fáklyavivőnek tűnnek.
Hogy mire gondolok? Hogy összemosódott a szakmabeli és a laikus közti határvonal. A szakmabeli egynek próbál tűnni a laikusok közül, így elhitetve a laikussal, hogy neki is olyan egyszerű lesz mint a profinak. És ez nagyon veszélyes. Hol van a határ az egészséges motiválás és a teljesítménykényszerre késztetés között?
Azok a celeb edzők, akik facebookon nagy létszámú oldalakat vezetnek, akik a fitnesz rendezvényeken a legnépszerűbb órákat tartják, akik a tévében osztogatnak tanácsokat, mind olyanok, akik hivatásszerűen akár évtizedek óta űzik az edző szakmát, csak mellette marketing szakemberek, udvari bolondok és hittérítők is lettek. Amikor ő megmutatja a netes megosztásain keresztül, hogy hogyan él, hogyan edz, akkor valahol mindig ott van bújtatva, hogy én is csak egy olyan lányka/fiúcska vagyok, mint te, csak mivel nekem jó a szervező képességem, tudok edzeni és ezért van ilyen fantasztikus testem. “Ez a test bárki számára elérhető. Gyerünk, pattanj fel a fotelből, csináld utánam, olyan egyszerű!”. Rossz esetben tényleg utána csinálod, aztán lesérülsz, vagy még rosszabb esetben, azt mondod, hogy ez irreális, és nem csinálsz semmit. Vagy jó esetben elgondolkozol, hogy az ő életéből, tanácsaiból, mi az, ami neked is hasznosítható, a te korodat, egészségi állapotodat, anyagi helyzetedet, időkeretedet figyelembe véve.
Nekem kezd felfordulni a gyomrom attól, hogy “hozd ki magadból a maximumot”, “csak akarni kell”, “neked is lehet ilyen tested”, “én 3 órát edzek egy nap, mellette pesztrálom a gyerekeimet és csodás feleség vagyok, neked miért ne menne?”. Kérem szépen, annak aki ebből él és évek óra edz, a szervezete ehhez alkalmazkodik és neki tényelegesen nem különösebben nagy megterhelés edzeni, és mellette mindennapi teendőit ellátni. Hiszen ez egy szakma. Hiába jársz gyakran fogorvoshoz, ő sem mondja azt neked, hogy “még eljön háromszor, és negyedjére már megtudja magának csinálni”. Az edzői ismereteket tanulni kell, a testünket hozzá kell fejleszteni. De akikkel dolgozunk, azok nem edzők, tehát nem várhatom tőlük azt, mint magamtól. Dörgölhetem az orrotok alá, hogy nekem ilyen a testem, milyen király vagyok, de nekem sem ilyen lenne, ha napi 10 órában irodában ülnék. És szarul is érzeném magam, ha valaki ezt a pofámba csapná.
A teljesítménykényszer, amit ezek a celeb edzők sugallnak, nem az egészségről szólnak. Amiket mondanak, súlyos általánosítások és nem veszik figyelembe az egyéni lehetőségeket. 10 000 lájkolónak nem szólhat ugyanaz az üzenet, mindenképp differenciálni kell. És pihenni! Manapság olyan menő nem pihenni. Mondják, hogy én képes vagyok megtartani 10 edzést, aztán én is edzeni, aztán még tárgyalni, aztán még reprezentálni magam egy rendezvényen és még hangsúlyozni is, hogy milyen keveset alszom, de megéri, mert csodálatos az életem. NEM, NEM, NEM! Ez nem a jó minta. Pihenni kell, élni kell, regenerálódni kell, aludni kell. Attól, hogy mostanság a világ kicsit beteg, és addig nyom, amíg bele nem őrülsz, nem ez a jó út, csak akik a tévúton járnak, ezt hangsúlyozzák. De a sportban különösen nem működik a túlhajszolás.
Ne edd, amit ők, ne úgy eddz, ahogy ők, ne úgy öltözködj, ahogy ők, ne csüngj rajtuk, ne helyezd kívül a felelősséget. Ők is csak információval szolgálnak és kétségbe vonható mintával. Mérlegeld, hogy neked ebből mire van szükséged. Lásd a látszat mögött a valóságot. A netes képek egy teljesen torz világot tárhatnak eléd, ami miatt a te valós világod omlik össze, és elveszted az irányítást. A sport egy évezredek óta létező dolog, nem a mai fitnesz ladyk találták ki. Célja a test karban tartása, aminek régen a fizikai munkában volt elsődleges szerepe, ma inkább abban, hogy az ülő életmód okozta leépítő folyamatokat kompenzáljuk. Ha jól használod, akkor erőt ad, motivál, erősebbé és szebbé tesz, de nem őrültté, túlhajszolttá, torzzá, és nem önmagaddá.
Ha tudtok, kérdezzetek rá a cikkben ügyesen körülírt edző sportoktatói végzettségére…meg a marketingesre is. A többi (udvari bolond, hittérítő) viszont végzettség nélkül is túl jól megy neki.