Általában azt mondják, hogy a sportos előélet jót tesz a várandósságnak, könnyebbé teszi azt. A saját terhességem előtt én is sok mindent mondtam, de tapasztalat nélkül csak papagáj módjára ismételtem, amit valahol valaki kitalált. Most már a saját megtapasztalásaimról is be tudok számolni, ami azt hiszem a pilates hírét és elismertségét csak erősíteni fogja.
Én már a terhességeim előtt is rendszeresen sportoltam, de ez nem mindig jelentett számomra plusz edzéseket inkább a saját óráimon való aktív munkát. De még így sikerült rugalmas, okos, kellőképpen erős testre szert tennem. A testsúlyom tudtam tartani, a hát- és derékfájás elkerült a klasszikus változatban, inkább a mélyhátizmok túledzése okozott panaszokat valamint a csípőm körüli izomegyensúlytalanság, ami abból ered, hogy az egyik lábam rövidebb mint a másik. Na ezt gondolom, nem is sejtetted…
Pár hetes terhesen…fényképeztem, hogy mekkora a hasam 😀
A terhességem 37 hét volt, mert a kisbaba így látta jónak és én is általában azt sugalltam neki, hogy kicsit hamarabb bújjon ki. A 36. hétig tornáztam, akkor a keddi órám után megindultak a fájások, ami miatt 1 hétre kórházfogságra ítéltek, azzal a céllal, hogy a babát még egy hétre bent tartsák. Itt majd megőrültem és általában pihennem kellett volna, de én sport gyanánt a 3. emeleti kórtermembe rendszeresen gyalog mentem. Aztán mikor kiengedtek, már esélyem sem volt visszatérni a torna világába, mert 3 nap múlva világra jött Lidus.
Szószerint az órámról mentem szülni. A nagy pocak miatt klasszikus hasizomgyakorlatokat már jó ideje nem végeztem, de tenyértámaszban ill. egyensúlyi helyzetekben funkcionálisan tornáztattam őket. A lábizmaim, hátizmaim, karizmaim és a keringési rendszerem viszont folyamatosan dolgozott. Úgy vettem észre, hogy az állóképességem, teherbírásom aligha csökkent a 37. hétre. Nem tudom, hogy ahhoz mennyiben segített hozzá a pilates (szeretem azt hinni, hogy sokban), de a vajúdásom nem merített ki és a kitolás után is azt éreztem, hogy fizikailag még bőven bírnám. Éjjel szültem, és a reggeltől kezdődő csecsemőgondozás, ami örökké tart csak átmegy gyereknevelésbe ugyanolyan állóképességet, fizikumot és lelki erőt igényel, mint egy jó kis százas gyakorlat. És jelentem bírom a strapát!
3 héttel szülés előtt (akkor még azt hittem, 1,5 hónappal előtte vagyok)
Az egyszerű hasregeneráló feladatokat és hát átmozgató gyakorlatokat én szerintem a 2. héten elkezdtem. Szépen iktattam be egyre nehezebb gyakorlatokat és az álló guggolós feladatokat csak a 6. hét végével kezdtem el. Esélyem sem volt kijönni az edzésből, ami nem azért fontos, hogy büszkélkedhessek, hanem mert így bírom a gyereket ringatni, az autóshordozóban a 4. emeletre cipelni, a babakocsit a csomagtartóból pakolászni. És persze kár lenne azt mondani, hogy az edzői hiúságomnak nem esik jól, ahogy látom, hogy szépen alakul vissza a testem.
Ami tudja, hogy milyen volt a formája, mi volt a funkciója, az hamarabb visszatér oda! Ha a terhesség 9 hónapja alatt közel azonos formában edzel, mint előtte, fokozatosan visszavéve az intenzitást, akkor a szülés után nagyon jó állapotból indulhatsz neki a regenerációnak. Attól, mert szültél és a gyermekágy 6 hetét töltöd maratoni szoptatásokkal, nem kell fekvőbeteggé válnod. A gátat nem terhelő mobilizáló, elsősorban a hátat és a kart célzó gyakorlatokat nyugodtan lehet végezni. A has izomzatának sem árt semmi, ami funkcionális (pl. egy négykézláb helyzet), hisz a gyermek gondozása közben is használod ezeket az izmokat! Nekem kifejezetten jól esett tornáznom, mert a szoptatós ücsörgés közben elfásult testemet felfrissítette. Túlsúlytól való megszabadulásról nem tudok beszámolni, de ha most nem tornázgatnék ripsz-ropsz felkúsznának a kilók, mert ez az éjjel-nem-sokat-alvós-azt-eszem-ami-van-azaz-csokit állapot nem kedvez a testsúlykontrollnak.
Két héttel szülés után
A medencefenék izomzata, a gát területe az egyetlen olyan kivétel, aminek a sportos életmód nem kedvez. Szülés szempontból. Ugyanis erőssé válnak és nem biztos, hogy könnyen kiengedik a babafejet. Viszont a jól karban tartott medencefenék izomzat és a sportos életmód annyi más előnyt tartogat, hogy csupán a szülés miatt, kár lenne nem edzeni. Ahol az izomzat erős, ahol van munka, ott vérbőség is van, tehát jobb a regeneráció, így a gátsérülés is jó eséllyel gyorsabban gyógyul. Nekem hátrányomra vált az erős medencefenékizomzat, de cseréne nagyon gyorsan panaszmentessé vált!
Összességében az aktív, piláteszes életmód könnyűvé tette a terhességem, és segítette, hogy bírjam erővel a vajúdás és kitolás folyamatait. Az sport által megtanultakat tudom alkalmazni a mindennapokban, hogy megkíméljem magam a derékfájástól, ha pedig valami mégis fáj (pl. a lapockáim között), akkor tudom, hogy mozgassam meg. Ami viszont nekem is nehéz az az, hogy a babagondozás mellett újra 100%-ban tudjak figyelni az étkezésemre, hogy meg tudjak oldani 60 perc tornát (nem tudok) és hogy ne zavarjon, hogy van rajtam 2-3 kg plusz (ami talán a szemnek láthatatlan, csak a mérleg mutatja és én érzem). Most az az időszak következik, ami megmutatja, hogy mi az, amit el kell fogadnom és meg kell szeretnem magamon és mi az, amit munkával és akarattal tudok alakítani. A változás persze nem csak a testben, a lélekben is bekövetkezik, remélem e kettőt sikerül összecsiszolnom.
Online Szülés utáni regeneráló program velem! Kattints, olvass utána!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: