Strandhekk a tányéromra

Vannak napok, amikor minden igyekezetem ellenére, nem tudok (vagy nem akarok) főzni és ételt kell rendelni. Ilyenkor a választékból mérnöki pontossággal próbálom kiválasztani  a nekem megfelelőt. Hellyel-közzel sikerül.

Ha már rendelek, akkor nem szeretek teljesen snassz ételért fizetni, keresek valami különlegeset vagy olyat, amit én nem tudok elkészíteni. Az egyik étterem kínálatában szerepelt a strandhekk. Gondolom, már az orrotokban kúszott az égett olaj szag és érzitek, ahogy várakozás közben a tarkótokat süti a nap. Én ezt az érzést vártam, így meg is rendeltem a hekket.

A hekk hal, tehát ez nagyon jó választás. Lisztes bundában és bő olajban sül, ez már kevésbé jó. Viszont szénhidrátbevitel és felszívódás szempontjából a fehérliszt és a bő zsír jó kombináció. De semmiképp sem egészséges és nem fogyókúrás!

A szénhidrátszámolásnál a mennyiség és a felszívódási idő is számít. Tehát egy gyorsabban szívódó ch forrást lassítani kell zsírral, fehérjével. Ebben az esetben a főtt krumpli inkább gyors lenne, de a zsíros hal lassítani fog rajta.

Egy átlagos diétában, ahol a fogyás is cél illetve a jó közérzet, egészség megőrzése, a zsírra is figyelni kell. Nem kell kispórolni, mert szükség van rá, de a bő zsírban sütést, pláne a napraforgó olajat, kerülni kell.

Köretet nem rendeltem, mert ezt pénzkidobásnak tartom. Főtt krumpli maradt előző napról, de ez kettőnknek kevés lett volna, így pároltam hozzá brokkolit. A krumpliról már tudjuk, hogy főve nem a legjobb, zsíradékkal kombinálva lesz lassabb felszívódású, de még így is nagy inzulintermelést követel. A halhoz járt kovászos uborka is, ennek ch tartalma elenyésző.

Mi a jó és hasznos ebben az ételben?

Mi nem jó, mikor nem ajánlott?

Hogyan lehetne egészségesebb?

Címkék: , ,
Tovább a blogra »